1956

Az 1956-os forradalom és szabadságharc
XI. kerületi emlékműve

1956-os pályázat eredménye, zárójelentése

1956   |   2015, október 26 - 17:14
Nyomtatóbarát változatSend by email

A pályázatok átvehetők 2015. október 30-án délelőtt 10 és 11 óra között a Próféta Galériában.

 

„Az 1956-os forradalom és szabadságharc XI. kerületi emlékművének megtervezése” c. tervpályázat Bíráló Bizottságának munkájáról szóló zárójelentést az alábbiakban olvashatják.

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzata (továbbiakban: Kiíró) 2015 márciusában országos, titkos, nemzeti nyílt pályázatot hirdetett abból a célból, hogy a Móricz Zsigmond körtéren az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc XI. kerületi eseményeinek 60. évfordulójára állítandó emlékmű tervezőjét és magát az emlékmű koncepcióját kiválassza.

 

A Kiíró deklaráltan nem kívánta meghatározni, milyen műfajú, léptékű, üzenetű műveket várt a pályázatra, de megfogalmazta, hogy egy, az ’56-os forradalom és szabadságharc eszmeiségét hűen kifejező, ám a 21. századi elvárásoknak megfelelő, a fiatalabb generációkkal (is) párbeszédbe lépő emlékmű elkészítéséhez várta a pályázók javaslatait.

 

A Kiíró sem az emlékmű karakterére, sem anyagára, sem a kijelölt tervezési területen belüli helyszínére, sem a választott technológiákra vonatkozóan megkötést nem tett, de a kiírásban elvárta mindezek korszerűségét és a pályaművön belüli alapos indoklását.

  

A Kiírás egyértelműen fogalmazta meg a pályaművek elvárt hozzáállását a témához, egyszerre nagyon tágra nyitva azok műfaját:

  • Az emlékműnek kapcsolódnia kell a XI. kerületben történt eseményekhez, és azok legfőbb helyszínéhez, a Móricz Zsigmond körtérhez.
  • Az emlékműnek kapcsolódnia és integrálódnia kell a helyéül kijelölt térhez és térbe, mely a tágabb értelemben vett Móricz Zsigmond körtér.
  • Az emlékművel szemben nem elvárás sem a monumentalitás, sem a heroizáló jelleg. Szempont volt azonban az, hogy Emlékmű gondolkodásra késztesse közönségét, képes legyen „párbeszédbe lépni” az arra járókkal, miközben a tervezésnek figyelembe kell vennie a körtér jelentős áthaladó gyalogos forgalmát és közlekedését is, azaz a Körtér mindennapjait.

 

A beérkezett pályázatokat a Bíráló Bizottság (továbbiakban: BB) 2015. szeptember 3-án megtartott zárt ülésén bontotta ki, sorszámozta, majd több körben alapos és részletes vita után hozta meg döntését. A pályázatra 36 pályamű érkezett be, melyek közül bontás után 1 pályaművet a BB értékelés nélkül kizárt, mert nem felelt meg a kiírásban meghatározott tartalmi és formai követelményeknek. Így 35 pályamű került értékelésre a zsűrizés folyamán.

 

Általános értékelés:

A pályaművek értékelése során számos, gyakran egymással ellentétes szempont került előtérbe, melyeket a BB egynapos ülésén hosszasan megvitatott. A BB tagjainak többsége úgy gondolta, hogy azok a pályaművek kínáltak jó megoldást, amelyek felismerték, hogy a Móricz Zsigmond körtér telített épített elemekkel, szobrokkal és emlékművekkel, melyek számának növelése épp a tervezett emlékmű kívánt hatása ellen való lenne.

 

A BB-tagok többsége úgy ítélte meg, hogy azok az emlékműtervek voltak sikeresek, amelyek nem csupán az 56-os hősöknek, túlélőknek állítanának emlékművet, de képesek megszólítani a mai fiatalokat, sőt, a jövő fiatalságát is.

 

A zsűrizés eredményeképp a BB – többségi szavazással – azokat a javaslatokat preferálta, amelyek elsősorban nem konkrét utalásokkal, figurális ábrázolásokkal, egyértelmű olvasatokat kínáló formavilággal kívánnak hatást elérni, és nem 1956 közhelyszerű toposzaiból építkeznek, 

hanem olyan megfejtésre váró, közösségi és egyéni olvasatokat egyként ajánló koncepciókat fogalmaztak meg, amelyek az emlékezés aktusát újszerű keretek között javasolták életre hívni.

 

A BB éppen ezért – összhangban a kiírással – jó megoldásoknak tartotta a térburkolatot az emlékmű alapvető közegéül választó alkotásokat. Ezeknek – azon kézenfekvő kapcsolódásán túl, hogy a körtéri harcok színtere, a barikádok anyaga maga a burkolat volt – kétségtelen előnyük, hogy a jelekben, építményekben túlzsúfolt Körteret nem terhelik újabb jelekkel, és az emlékezés új minőségét hozhatják a Körtérre.

 

A BB tagjainak többsége kifejezetten üdvözölte az olyan javaslatokat, amelyekben az emlékmű időben változó jellegét, folyamatszerűségét vélte felfedezni, hiszen ezek az emlékművek önkéntelen reflexióra késztetik az emlékezőt, de az egyszerű járókelőt is.

 

A BB a pályázatot összességében sikeresnek és eredményesnek tartotta, mert szép számmal érkeztek a kiírás nyitott, az emlékezés újszerű megközelítését szorgalmazó pályaművek is, amelyek közül a legjobbakat díjazásban is részesítette. A részletes értékelés a szavazati jogú tagok többkörös szavazása eredményeképp, az ellenvéleményeket ütköztetve történt meg.

 

A díjazott pályaművek részletes értékelése:

21.sz. pályamű

A pályamű gondolati alapállása újszerű emlékezést ajánl, melyet a műleírás irodalmi igényességgel fejt ki. Nem kifejezni, deklarálni kíván, nem közérthető szimbólumokkal operál, hanem újfajta közösségi emlékezési formát javasol. „Az emberek kollektív viselkedésformáinak egy részét a természeti hatásokra történő reakciók képezik. Különösen érdekes jelenség ez a városban, ahol az egymásmellettiség, mégis idegenség kettős koncentrációjában időjárás-változás hatására a korábban sokféle ember hirtelen azonos módon kezd viselkedni (tető alá szalad, esernyőt bont, tócsákat kerülgetve szökdel). Életkortól, -helyzettől, tanultságtól, beállítottságtól teljesen függetlenül az utcán járó emberek egy zápor hatására sorstársakká válnak.” – fogalmaznak a tervezők a műleírásukban.

 

A Móricz Zsigmond körtéri Gomba épületét lőszerraktárként használták a forradalom alatt. Az épület köré vont, burkolatba épített finombeton körgyűrű egyszerre jelöli meg így a forradalomban fontos szerepelt játszó helyet, és egyszerre hoz létre alig észrevehető jelet. Az emlékmű hétköznapi értelemben a burkolat része, ahogy a burkolat részeiből épültek spontán módon a barikádok is a harcok alatt. A mindennapi használat során a téren leheletfinom jelként jelenlévő emlékmű az eső hatására ugyanakkor megváltozik. Az addig halványan, szinte alig olvasható, a Gombát körbevevő sávban kialakított szöveg, amint víz éri, egyre élesebbé, olvashatóbbá válik, míg végül tisztán kivehetők a szöveg egyes elemei vagy annak egésze. Az emlékezet tehát interakciót, személyes indítékot feltételez, ennek megfelelően csak az épület körbejárásával fogadható be az emlékmű, olvasható el a teljes szöveg, merthogy az emlékezet egyéni és kollektív munka – ez a pályamű legfőbb üzenete.

 

Újszerű és hallatlanul izgalmas lehetőségeket rejt magában, hogy az emlékezés aktusa az időjárás kiszámíthatatlan, mégis elemi erejű jelenségeivel van összekötve: „Az eső által kirajzolt körvonalra egy olyan betongyűrűt terveztünk, amelyen lévő felirat esővíz hatására láthatóvá válik, a száradás során pedig eltűnik. Ez a jelenség utalás a hiányra, és az emlékezés dinamikájára is: az emlékmű változékonyságában élővé, újra és újra felismerhetővé válik – akárcsak az emlékképek, amelyek időről időre felszínre kerülnek, majd átmenetileg újra elfelejtődnek.”

 

A pályamű nem ad javaslatot az emlékezés konvencionális aktusainak (koszorúzás) megvalósítására, melyet a BB egyértelmű hiányosságként látott, azonban ennek pótlása a továbbtervezés során könnyen megoldható. A felirat szövege (Örkény István 1956-ban írt szövegrészlete, amely a váratlan égiháború és a forradalom metaforájával zárul) költői szépségű 

szöveg bármiféle háborús halál értelmetlenségéről, a BB mégis javasolja e szövegrészlet további egyeztetések utáni átgondolását.

 

Kimagasló gondolati tisztasága, újszerűsége, a fiatalokat, a jövő generációját – kiktől alapvetően függ 1956 szellemének továbbélése – is megszólítani képes egyedisége miatt a BB a pályaművet I. díjban és bruttó 900e ft-os díjazásban részesítette, és a Kiírónak megvalósításra javasolta, a zárójelentésben megfogalmazott ajánlásokkal együtt.

 

30.sz. pályamű

A pályamű szép példája az emlékezés folyamatosságát az emlékmű folyamatos alakulásával megvalósító elgondolásoknak. Megosztó jellege miatt a köztéri szobor műfaját a szerzők elutasították, s helyette közösségi alkotásban gondolkodtak. Műleírásukban idézik Jochen Gerz német képzőművészt, aki a Brémai körkérdés c. munkájában közel 300 résztvevővel arra a következtetésre jutott, hogy „a köztéri műnek elsősorban a közösség gondolataiban kell megjelennie, nem szükséges materializálódnia. Így a létrejött mű voltaképpen az együttgondolkodásnak állít emléket.”

 

Javaslatuk szorosan kötődik a Körtéren a forradalom napjaiban kiemelt szerepet játszó térburkoló kockakövekhez. Az emlékművet – mely sokkal inkább egy helyi közösség közös gondolkodásának, s e gondolkodás folyamatos alakulásának lenne jele – olyan kockakőelemeknek a Gomba épület köré való, időről-időre történő elhelyezésével képzelik el, amelybe egy 25 mm-es furatot kiképezve acélrudat ragasztanak. Erre az acélrúdra gravírozhatók fel az adott kockakövet elhelyezni szándékozónak az 1956-os eseményekkel kapcsolatos érzései, gondolatai.

 

A koncepció szépsége a folyamatosság: az avatáskor még csak néhány elem fokozatosan, évek során bővülve hoz létre újabb és újabb piciny jeleket a Körtéren. Az emlékmű mellett legalább olyan fontos a pályamű azon elgondolása, hogy az emlékezés közösségi folyamata, az emlékműállítás fizikai aktusa mellett a virtuális, világhálón megjelenő felületeken történő regisztrálása az emlékköveknek nyilvánossá, követhetővé teszi a folyamatot. „A forradalom egyéni értelmezésének tárgyba rögzítése helyett az '56-os eszmét a közösség tulajdonába adjuk át.” – fogalmaztak pályaművükben az alkotók. A folyamatosan bővülő műalkotás pontosan pozícionálja az emlékmű tárgyi valóságát látható és a rejtett, szellemi és fizikai, valóságos és virtuális fogalmi ellentétpárokkal leírható jelentéstartományba.

 

Az elgondolás erejét némiképp csökkenti, hogy a Körtéren az eredeti térburkoló nagykockakőből mára nem maradt burkolat, így a feliratos acélrudak elhelyezéséhez egyszersmind a kockakövek beépítése is szükséges.

 

Az emlékezés folyamatát központba helyező, kimagasló gondolati tisztaságú, visszafogott, mégis erős koncepciót a BB II. díjban és bruttó 800e ft-os díjazásban részesítette.

 

17.sz. pályamű

„Interaktív objektumot képzelünk el, melynek létrehozása aktív részvételen alapul, közösen hozva létre az egyéni és közösségi emlékezés tárgyát. Koncepciónk leghangsúlyosabb eleme az a kérdés, miszerint milyen lehetőségei vannak egy szobornak az emlékezés folyamatának előhívására a 21. században?” – fogalmaztak a tervezők a pályaművüket bevezető szövegben.

 

Az „Emléktár” címet viselő koncepció közérthetően épít az emlékezés folyamatosságára, a közösség bevonására, valamint az emlékezés nyilvánosságára. Az emlékmű megszületése a személyes tárgyak összegyűjtésével és rendszerezésével indul: az elképzelés szerint a felhívásra Újbuda, és a helyi emlékezésben érintett közösségek, szervezetek polgárai olyan tárgyakat küldenek be, amelyek valamilyen módon utalnak a helyi 1956-os eseményekre, személyes és családi történetek fontos emléktárgyai, e tárgyakhoz mellékelve személyes történeteiket is. E tárgyak webes felületen történő dokumentálása mellett a Körtéren a Gomba épületéről pár méterre felállított 

210x270x60 cm-es üveg vitrin képezi az emlékmű-koncepció fizikai valóságát, melybe e tárgyak egy része, akár időben változó tartalommal kiállításra kerül.

 

A kvázi múzeumi objekt köztéri megfogalmazása szellemes megoldás: kikerüli a hagyományos emlékműállítás csapdáit, mégis könnyen értelmezhető, fizikailag közvetlenül átélhető emlékjelet hoz létre. Jól bánik a lépték kérdésével is: messziről – a kivilágítási javaslat miatt – éjszaka is látható, érzékelhető jel, közelről fokozatosan tárul fel a vitrinbe helyezett tárgyhalmaz, s a visszatérő emlékező akár mindig újabb és újabb elemeket vesz észre.

 

Kérdés ugyanakkor, hogy valóban működne-e a tervezők azon célkitűzése, hogy a fiatalokat e régvolt tárgyak gyűjteményével szólítják meg, s hozzák közel számukra az 56-os események átélését. Ahogy az is kérdéseket vetett fel a BB-ban, hogy a köztéri vitrin vajon mennyiben tud az emlékművektől elvárt módon tartós, vandálbiztos, s így időtálló lenni.

 

Az emlékművet karakteres, közérthető jelként, mégsem egyolvasatú és direkt üzenetként megfogalmazó, a tárgygyűjtés közösségi aktusát az emlékezés folyamatának központjába állító elgondolásáért a BB III. díjban és bruttó 700e ft-os díjazásban részesítette.

 

32.sz. pályamű

A pályamű alaptézise, hogy az 1956-os Körtéri események által megtestesített szabadságvágy a Körtéren magán az arra való emlékezés hiányával legyen jelen. Ugyanakkor a közeli Váli utcában javasolt visszafogott koncepciójuk mégis emlékhelyet javasol: a fordított piramis alakú mélyedés oldalfalainak 53 elemére a helyi harcok 53 áldozatának neve kerül. A lokális emlékhely mellett a körtéri harcok helyén további, a burkolatban kialakított 53 jelet – a tervezők megfogalmazásában: „nyomokat” – is javasolt a koncepció.

 

A mélyedésben elhelyezett, nevekkel ellátott kövek – a tervezők szándéka szerint – a napsugár okozta hő hatására, a mögöttük elhelyezett hőre táguló anyag hőmozgása miatt finoman kicsúszik a ferde felület síkjából, így folyamatosan változó képet hozva létre.

 

A mű technikai részletei kérdéseket vetnek fel, így a mozgó elemek működése és tartóssága nem megnyugtató még koncepció szinten sem. A tér további, nem az emlékművet érintő javaslatai (pl. aluljárólépcső lefedése) az emlékmű kontextusában nem értelmezhetőek.

 

A pályamű a forradalom helyi áldozatainak emléket állító műalkotás, az áldozatok neveinek nem közhelyszerű, innovatív keretbe foglalásával, ezért ezt az elgondolást a BB IV. díjban és bruttó 600e ft-os díjban részesítette.

 

A pályázat eredménye:

A BB döntése meghozatalát követően kibontotta a díjazásban részesített pályaművekhez tartozó lezárt borítékokat és megállapított a díjazottak névsorát:

 

Az 1. díjas (21. sz.) pályamű készítői: Balázs Marcell, Pelle Zita

A 2. díjas (30. sz.) pályamű készítői: Falvai Balázs, Török Dávid, Nagy Márton, Gyárfás Noémi, Riczu Csaba, Vágner Krisztián (M3 Építész Műterem)

A 3. díjas (17. sz.) pályamű készítői: Győri Blanka, Hardi Ágnes, Hitter Magdolna, Horváth Csilla, Lipták Ágnes, Kiss Rita, Koller Margit (6D csoport), valamint Bíró József Márton és Badik-Szabó Dániel

A 4. díjas (32. sz.) pályamű készítői: Kőhalmy Nóra, Kőmíves Szabolcs

 

A BB a megvalósításra javasolt 1. díjas pályaművet a mezőnyből kiemelkedőnek tartja, érzékeny, újszerű emlékezetpolitikai felfogásáért és a jövő generáció felé is érvényes üzenet 

megfogalmazásáért. Javasolja a Kiírónak, hogy mielőbb kezdje meg a tárgyalásokat a pályamű készítőjével a továbbtervezés és a megvalósítás részleteiről. Ehhez a BB az alábbi ajánlásokat fűzi:

 

  • Javasolja, hogy a pályamű továbbtervezése során a tervezők valamilyen módon tegyék lehetővé az évfordulós megemlékezéseket, koszorúzásokat.
  • Javasolja, hogy az emlékműre kerülő pontos szöveg további egyeztetések során kerüljön véglegesítésre.
  • Javasolja, hogy a Kiíró és a pályamű készítői gondolják át a Gomba épület körüli finombeton sáv szélességi méretét, igazodva a jelenlegi burkolatosztáshoz. Ugyancsak végiggondolandó a szövegsáv pontos helye, tekintettel az épületkontúron lecsorgó esővíz vonalára.
  • Felhívja a figyelmet arra, hogy kiemelt szempont kell legyen a különleges technológia (hidrofobizált beton) miatt az időtállóság kérdése, emiatt a pontos megoldás kivitelezés előtti próbafelületek kikísérletezésére kiemelt gondot és időt kell fordítani.

 

2015. szeptember 3.

 

 

A Bíráló Bizottság:

 

A bírálati munkában szavazati jogú tagként részt vettek:

 

Dr. Hoffmann Tamás polgármester, Újbuda (a zsűri elnöke)

Nagy Tamás DLA építész, egyetemi tanár, MOME Építészeti Intézet (a zsűri társelnöke)

Tihanyi Dominika DLA tájépítész

Sass Valéria DLA szobrász, egyetemi docens, MKE

Madarassy István szobrász, ötvös

Szegedy-Maszák Zoltán DLA egyetemi tanár, MKE, a Doktori Iskola vezetője

Szabó Levente DLA építész, egyetemi adjunktus, BME Középülettervezési Tanszék

Takács Viktor főépítész, Újbuda

Büki László városgazdálkodási igazgató, Újbuda

 

A BB munkáját külső szakértőként, szavazati jog nélkül segítette:

Dr. Horváth Miklós történész, hadtörténész, egyetemi tanár, PPKE

Vida Zsolt, A PEK, a POFOSZ és az 56-os Szövetség egységes delegáltja

Fájlok: