Az emberek kollektív viselkedésformáinak egy részét a természeti hatásokra történő reakciók képezik. Különösen érdekes jelenség ez a városban, ahol az egymásmellettiség, mégis idegenség kettős koncentrációjában időjárásváltozás hatására a korábban sokféle ember hirtelen azonos módon kezd viselkedni (tető alá szalad, esernyőt bont, tócsákat kerülgetve szökdel). Életkortól, -helyzettől függetlenül az utcán járó emberek egy zápor hatására átmenetileg hirtelen sorstárssakká válnak.
A Móricz Zsigmond körtér közlekedési csomópont, ahol a járókelők célirányosan közlekednek, figyelmüket a járművekre, járatjelző órákra, közlekedési lámpákra koncentrálják, sietnek, egymást kerülgetik. A körtér Újbuda legforgalmasabb csomópontja, naponta több ezer gyalogost ereszt át. A figyelemre hívás, az emlékművel való kapcsolatba kerülés elősegítése itt fokozottan nehéz. A menetrendszerű városi csomópontban a figyelemfelkeltés eszköze lehet egy változékonyságot magában hordozó természeti jelenség segítségül hívása. Az emlékmű ezáltal több lehet egy, a körtérre lerakott tárgynál, jelenlétében élővé, újra és újra felismerhetővé válhat.
A kiterjedtség, a bejárás során történő megértési folyamat által a néző az emlékmű aktív résztvevőjévé válhat. Ezen kívül a tükröződő felületek további értelmezési síkot vonhatnak be a személyes jelenlét terébe. Az esőtől átnedvesedett burkolatok, a tócsák olyan tükröződő felületek, amelyek tükrözik a jelenlévő embert, de tükrözik a körtér házait is, amelyek mind szemtanúi voltak az 1956-os forradalom és szabadságharc Móricz Zsigmond körtéren zajló eseményeinek. Az eső által létrehozott tükörkép, a horizont alatti perspektíva a járókelő és az épített környezet, a jelen és a múlt között finom kapcsolatot teremthet. 1956-ban a korabeli térkőből, bazalt macskakőből épültek a híres barikádok, amelyekkel a dél felől érkező tankokat a felkelők feltartóztatták. A burkolóanyag, a bazalt kulcsfontosságú volt a körtéri eseményekben. Az emlékmű helyét ezért a burkolat síkjában kerestük.
Az emlékmű egy megtörtént, de már szemmel nem látható, nem átélhető eseményre való utalás. Ezért szép lehet és az átélést segítheti, ha a mulandóság és a tünékenység megtapasztalása a visszautalás részévé tehető. Az eső által kirajzolt körvonalra egy olyan betongyűrűt terveztünk, amelyen lévő felirat esővíz hatására láthatóvá válik, a száradás során pedig eltűnik. Ez a jelenség utalhat a hiányra, és az emlékezés dinamikájára is: az emlékmű változékonyságában élővé, újra és újra felismerhetővé válik – akárcsak az emlékképek, amelyek időről időre felszínre kerülnek, majd átmenetileg újra elfelejtődnek. Az emlékező felirat mindig ott van, akkor is, amikor nem látjuk. Ez a tudás, a láthatatlan ismerete hozzájárulhat az emlékezés fenntartásához.
A betongyűrű a körtéri Gomba konzolos teteje alatt, a tető és a tetőről lefolyó esővíz tükörképeként értelmezhető. A hidrofób betongyűrű külső peremén felírt, esővíz hatására megjelenő szöveg úgy nyerhető ki, hogy a betonöntéskor a szöveg helyeire változó mennyiségben kerül hidrofóbizáló adalékanyag: a kevésbé nedvszívó felület színtartó marad, a nedvszívóbb részeken a beton sötétebbé válik. A beton- és a gyártástechnológia analóg az emlékmű témájával: a betongyűrű a külső hatásokkal szembeni ellenállásnak köszönhetően világos marad, ebben válik láthatóvá Örkény István 1956-ban leírt gondolatsora.
Pelle Zita, Balázs Marcell, tervpályázati javaslat műleírása, részlet
2015. augusztus
